Szombat este, ha addigra valóban kijön egy fűtésszerelő, meleg lesz nálunk, jönnek a barátok, megnyitom a forralt bor-szezont (októberben bazmeg?) és bulizunk egy jót. A  morcival teljesen véletlenül pont aznap leszünk 3.5 évesek és ettől szintén függetlenül az utolsó olyan este lesz, ahol terveim szerint iszok még egy utolsó nagyot, sokat, hülyére cigizem magam, elvesztem a tudatomat, fogdosok, szerelmet vallok mindenkinek, de aztán nem (nem iszok, cigizek, a többi maradhat). Aztán tisztítókúra, no cigi, no alkohol, hogy tavasszal induljon A projekt. 

Ha nem lesz meleg, mert nem jön a gázos kitisztítani a konvektorokat, akkor a) lefújjuk a bulit, b) mindenkinek szólunk, hogy melegen öltözzön fel és reménykedünk, hogy tizenhányan beleheljük a lakást, c) saját szakállunkra beüzemeljük a kurvaporos konvektorokat és tüzelünk, mint a kurvaélet.

Amikor ezt írom, 17,5 fok van itt a hálóban (fél fokot én szuszogtam össze az elmúlt negyed órában, well done, nem?), 15 a nappaliban, de azon csak átszaladok.  Vidáman nosztalgiázhatnánk, ha az előző lakhelyünkre gondolok, ha nem fagyna le közbe a derekam, úgyhogy csak annyit mondok: ijjjj.

Az életem mindezektől függetlenül teljes, de ehhez az érzéshez ma kellett pár deci száraz vörös, hónyomi és morci. 

Az elmúlt napokban későn értünk haza, vásárlás után kocsmába mentünk, remélvén, ott melegebb van, mint itthon. Ha alkoholista akarsz lenni, ne kapcsold be a fűtést, töltsd az estéket kocsmákban barátokkal és csak aludni térj haza. Ámen.