Ez most talán kicsit erős lesz, de kikívánkozik és nyilván úgyse olvas egyetlen érintett sem... 

Azt szeretném megkérdezni tőletek, budapesti lakosok, akik kutyát tartotok és az utcán szaratjátok őket, aztán ott hagyjátok kupacokban a kutyáitok szarát, hogy miért nem dögöltök meg a kutyáitokkal együtt? Tehetnétek egy szívességet ennek a városnak.

Tegnap reggel majdnem végigsírtam a sétát befelé, a kutyaszarral dekorált Andrássy út láttán. Basszátok meg. 

Ismeretségünk valahol dzsilla kommentboxában kezdődött és köze lehetett az első szóváltásunknak John Petrucci nadrágjához, aztán folytatódott a blogjainkon, ott is voltak mindig kommentboxok. Felvettük egymást msn-re. Hónapokig beszélgettünk. Megint hónapok teltek el, míg sms-t váltottunk. Kb fél év telt el a dzsilla kommentboxa és az első találkozásunk között. nagyon hosszú rákészülés és várakozás volt. Az Akácfa (!!!) sörözőben akkoriban még javában rázták a dakoták a zenegépből ordító Zámbó Jimmyre és kések repkedtek, mi meg csak ültünk a zavarunkkal, izgatottan egymás mellett, az első randinkon. A bor szar volt és könnyű volt bebaszni tőle, 1-2 óra után a kocsma túlsó sarkába vonultunk csókolózni és ha először is találkoztunk, végtelenül magától értetődő volt ez a közelség, ez az egymásratalálás. Ennek ma három éve, az Akácfában, igaz, nem voltunk már régóta, de dzsillát azóta is nagyon szeretjük, van kommentboxunk és boldogan élünk nagy szeretetben, a morci meg én.

Kamaszkoromban bonanzás voltam és évekig szerelmes voltam a Kovács Ákosba, na ezt is ma kell megtudnotok.

Úgy gondolom a kapcsolatunk az élettársammal abba a fázisba érkezett*, amikor már nem kell szépítenem magamon semmit, amikor már mindegy, hogy még hány kilót szedek fel, vagy hogy milyen hülyén áll reggel a hajam és milyen háklis picsa vagyok olykor, akkor is, mindenhogy szeret a párom. Nagy magabiztossággal vágok hát neki a következő ötven közös évnek.

* úgy két és fél éve, csak eddig nem jutott eszembe leírni

Azért is jó, hogy 10 perc járóföldre költöztünk a munkahelyemtől, mert így reggelente nem kell villamosoznom. Azt az instant fingszagot, amit a négyeshatos tud, iparilag lehet csak előállítani, morcival sokszor állapítottuk meg azelőtt, míg együtt mentünk reggel, hogy valószínűleg valami a bérlet árába beépített szolgáltatásról lehet itt szó. A BKV így gondoskodik arról, hogy az utasok ne feledkezzenek meg arról reggel, hogy még reggel van és munkába kell menni: alapozásnak ezzel basszák fel a villamoson. A Blaha Lujza tér következik ésatöbbi gomb lenyomásával egy időben a villamosvezető a légtérbe pumpálja azt, hogy meglegyen a megfelelő komfortfokozat. Aki erre rá mer cáfolni, arra ráfogom, hogy az elméletem téves és ő púzza tele a villamost, úgyhogy csak óvetosan  az ellenkezéssel! 

Az időskori elhülyülés első fázisa úgy tűnik akkor jön, amikor megszületik az első gyerek, dobáljon meg kővel akárki, akkor is azt gondolom, kurvára röhejes, hogy a  nemrég született gyerekről (kb hat éves koráig bezárólag) a netre töltött fotók alá egyes szám első személyben írunk képaláírásokat a gyerek nevében, mint pl hogy "Anyával", meg hogy "Apa nem tudja, mit kezdjen velem, most hogy lepisiltem pelenkázás közben", "Itt nem sírok, csak ásítok", mintha maga a gyerek mondaná, de mit ragozzam, faszság. Ha születik egy gyerekünk, elmegy az eszünk vagy mi? Írjon a kép alá a gyerek saját gondolatokat majd ha 7 éves lett és megtanulta az ABC-t, és tudja kalapálni az internett, addig is a szülők maradjanak nyugton és ne játsszák a tudathasadtat. Azelőtt sose csinál senki ilyet, ezt a betegséget a gyerek hozza ki az emberből - megfigyeltem, tesómékon, iwiwen, mindenhol.  

Meglátásom szerint a vidám kis családi fotó alá írt képaláírások formái lehetnek:

1. Első családi fotónk, boldogan bazsalygunk a Gyerekkel -- HELYES

2. Első családi fényképem, vidáman mosolygok Anyával meg Apával -- HELYTELEN BAZMEG!!!

Persze mondanom se kell, amint lesz utódunk -  ez a blog akkor már nyilván nem lesz, de majd a csemetének regelünk egyet idejekorán, mert bloggerek gyereke blogger lesz vagy semmi - , teljesen nyilvánvalóan ugyanezt fogjuk csinálni, képeket töltünk ezerrel, a gyerek szavait adjuk alá, akkor is, ha ez oltári baromság.