Azt álmodtam, hogy dzsilla megírta, hogy hazajöttek az EFOTT-ról.

Azt is álmodtam, hogy a Tisza-parton, a Falu alatt egy általános iskolás osztálytársammal sétáltunk a parton és váratlanul elsüllyedt az iszapban, de kurvagyorsan, idő nem volt megmenteni, szörnyű volt közelről látni ahogy a két csukló kapálózik az iszap fölött - volt egy kis Terminátor 2 utánérzésem -, szegény. Nem mertem odamenni segíteni, mert tudtam, hogy akkor nekem is annyi.

Azt is álmodtam, hogy nyaralni mentünk a Tiszához, de az előzőleg remek vízálláshoz képest most baromi magas volt a víz, és valami ipartelep volt a parton, anyukám pedig lemászott valami létrán a vízhez, és ott kolbászolt a fémforgácsos, hulladékkal terített parton, valami fémbasz alatt és könyörögtem, hogy ne menjen oda, a vízbe se, mert isten tudja mi van alatta.

Álomfejtők, ide! Aggódom, ennyi hülyeséget álmodni egyszerre nem is ér.

Hamarosan megyünk Tokajba a Tisza-partra, ahol nem lesz anyukám, meg száz éve nem látott osztálytárs se, csak a Gitározós meg én, de rá úgyis nagyon vigyázok, ha a vízbe megy, és különben sincs igazából sehol ilyen iszap a Tisza-parton, ami örökre elnyel, de azért óvatosnak kell lenni, mert kiszámíthatatlan a folyó, persze. Titokban alighanem attól félek, hogy amikor két hét múlva megyünk Tokajba, rossz idő lesz és/vagy olyan magas vízállás, ami nem teszi lehetővé a folyóban fürdést, és lássuk be ez igen nagy szopacs lenne. Akkor tényleg minden nap valamelyik borospincében hallgatjuk már a déli harangszót is. Ajajj.