Sgabi barátom apa lett. Sgabival nagyon jó barátok voltunk, főleg virtuálisak, valamikor 2003-04 magasságában intenzívebben, amikor ismeretlenül kezdtünk el levelezni (barátot keresünk rovat), de életünkben szerintem 5-ször se találkoztunk. De azért jó, mert nem felejtjük el egymást, félévente idenéz a blogba is (asszem ő volt az első nemblogger, akinek elmondtam), idefirkál valamit a kommentboxba és megy tovább. 

Én olyan vagyok kicsit, hogy néha benézek a kulcslyukon, hogy megnézzem, ki hogy van. A böngészőmben bookmarkolva vannak fotós tárhelyek. Valaha, valaki megmutatott egy képet, elmentettem a kedvencek közé és megmaradtak így címek. Sok ilyen régi baráttal ma már nem is vagyunk rendszeres kapcsolatban, mégis tudok róluk: lettek esküvői, utazós, gyerekes képek a helyeken, néha végignézem ezeket a helyeket és örülök, csodálkozom, meglepődök, vagy nem. De el tudom képzelni hogy alakul az életük.

Ma sgabi titkos fényképes tárhelyére is bekukkantottam, egy friss kép a ritkán frissülő tárhelyen: egy gyűrött kis csecsemő képe, 2009 októberi dátummal. Megírtam az sms-t, hogy "csak neeeem???", de rájöttem, ma már nem kell minden kérdést elindítani ahhoz, hogy megérkezzen a válasz, irány az iwiw. Sherlock mode ON. Sgabi adatlapján nincs gyerekes kép. De nyomon voltam, irány az asszony adatlapja és lám, ott a gyerek, egy hónapos, aztán jött a telefonbeszélgetés, gratuláltam, a gyerek a távolban épp lefosta az anyját, felnőtt lett az én aranyszivű barátom. A legnagyobb hóhányók egyike, akiről már azt se hittem el, hogy megnősül, hogy gyereke lesz mostanában, azt meg legmerészebb álmaimban se. De üdítő ezzel szembesülni, előbb-utóbb mindenkivel bekövetkeznek ezek a dolgok.

Lelki szemeim előtt kicsivel ezután megjelent, amint ...

... barátom P1, épp Európa legmagasabb szikláját mássza, ereje fogytán, de kapaszkodik, harcos alkat, az utolsó méterek kínkeservesek, de megy, megy, mokányul felfele, s ekkor még nem sejti, fenn egy széparcú lány arra vár, hogy valaki megmentse; bokája kificamodott, nem is tudja, hogy jutott volna le, ha nem jön P1.  A barátom nagy precizitással szerel össze egy csigás szerkezetet, amivel leereszti a pórul járt lányt. Esküvő ejtőernyős dobással, az esküvői menü rántotta ropival, fergeteges nászéjszaka, rögtön ikrek jönnek és már az oviban is háborús könyveket lapozgatva nyűgözik le a fiúk a kiscsajokat. Úgy tippelem, 2 éven belül, mármint a szőke a szikla tetején.

... barátom P2, túl úgy a 412342-dik csalódásán épp egy a Világmindenség Legdurvább Goapartyjára tart. Tudja, hogy ez az este is csak olyan lesz, mint a többi, a pultoscsajok szépek, de megközelíthetetlenek, csapatás hajnalig, elalvás az éjszakain, hazatérés személyes tárgyak nélkül, mint telefon, mp3 lejátszó, TAJ kártya. De ez az este valahogy más, csak még nem tudja. A DJ épp kedvenc számát tekeri, mikor egy ismeretlen lány kábultan omlik el előtte a parketten. P2 a mosdóban élesztgeti a valamilyen szertől ájult lányt, aki igyekszik bemutatkozni, zavaros monológjából kiderül, hogy sci-fi rajongó, szereti a színes harisnyákat, fixivel jár a városban és kedvenc képregénye a Napirajz. Forró csók, a körúton biciklisen tekerünk a menyasszony és vőlegény mögött, joviális barátom példás családapa, gyerekei pedig kora gyermekkoruk óta tisztában vannak a Ptk. összes passzusával. Goaparty 1 éven belül, gyerekek száma 2, 10 éven belül.

... barátom D rendszerető ember. A dolgok az élükre vasalva, mégis szeret veszélyesen élni. Nagy ingatlanbirodalom mogulja és azt mondja, ő sose akar megnősülni. Élete a bejárónőkről, a jó kajákról, a színes wcpapírokról, nyaranta kicsit a kertitörpékről szól. Olyan ember, aki szeret adni. Meg eladni. Egy szép napon egy telefon érkezik, érzéki dögös hang akar megnézni egy többszáz milliós ingatlant Budán. Ide már a góré megy ki bizniszelni. D barátom nem sejti, hogy ez a vevő más lesz, mint a többi, a nő a villa nappalijában kioldja ballonkabátjának övét, alatta csak egy falatnyi fehérnemű, mellkasa zihál. A dögös vörös huszonötös bevallja, nincs egy árva vasa se, nem akar ő lakást venni, de tudta, hogy így a közelébe férkőzhet D-nek, akinek tudomása sem volt róla, hogy van egy titkos imádója, aki már hosszú évek óta  olvassa D blogját és őrülten rajong érte. Tradicionális zsidó esküvő, fogadalmak és áldás. A gyerek, ha úgy dönt, világra jön, s miért ne tenné, már ovis korában a Playboyt olvassa és a Hustlerre alszik el. Apja fia. A dögös vörös 2 éven belül, uszkve, a többit meglátjuk.

Végül minden fiú elkél, férj lesz és apa, az is, akiről sokáig nem gondolnánk, ő se magáról s ez nagyon klassz dolog, visszagondolni lesz majd szívmelengető,  meglássátok, azokra az időkre, mikor még mi se hittük róluk (rólatok), ők se magukról (ti, magatokról), hogy ilyesmik megtörténhetnek.

A lányok is elkelnek sorra, róluk majd legközelebb.

Ma különleges nap van, olyan sokféleképpen lehetne emlékezni valamire, ami fontos, én egy ma esti találkozóra szeretnék majd emlékezni, amikor visszagondolok majd később, mi történt aznap, amikor a gyógyulásom ötödik évfordulója volt.

Valahogy teljesen természetes volt, hogy ma elmegyek Hozzá, aki öt éve vigyáz rám. Orvos, anyám korú, anyám formájú, meleg, beszédes szemekkel. Öt éve része az életemnek és lehet, hogy én csak egy vagyok a nagyon sok páciense közül, de kicsit én is az övé. Az embernek vannak orvosai, van háziorvosa, van fogorvosa, nőgyógyásza, még talán bőrgyógyásza is van néhányaknak, de Ő nekem másmilyen. Anyám korú, anyám formájú, szeretem. Az ember nem teheti meg, hogy mélyebb, egyáltalán valamilyen személyesebb kapcsolatot ápoljon egy orvossal, neki munka amit tesz, mi vagyunk a kezeltek, hétköznapi ügyfélkapcsolat. De én nem tudom nem jobban szeretni őt, mint bármely más orvost. Anyám helyett anyám. Öt éve ragaszkodom hozzá, ő nekem a megmentő, a bölcs, ha tanács kell, valaki, akinek olyan sokszor kapaszkodtam képzeletben a bokájába, legrosszabb pillanatokban, mindig volt ideje törődni velem, vigasztalni, megnyugtatni. Meggyógyítani. Tette nagy rutinnal, önzetlenül, türelemmel.

Ma szép virágot vittem neki és egy lapot, beleragasztottam egy mosolygós arcképemet és teleírtam Köszönöm kezdetű mondatokkal. Én sírtam, amikor írtam a lapot, ő sírt, amikor olvasta. Megöleltem és megpusziltam, ő ugyanezt tette velem, öt év után nem tudtuk nem elragadtatni magunkat. Életem legnehezebb öt éve volt és senki nem érthette meg ez idő alatt a kétségbeeséseimet, szorongásaimat, halálfélelmemet, mikor mi volt épp, mint Ő. Ez nem csak futó orvos-beteg kapcsolat.

Ma öt évvel ezelőtt volt a melanoma-műtétem. Az orvostudomány mai állása szerint maximálisan gyógyult vagyok. Megmarad az esély a melanoma újbóli előfordulására, de alig valamivel nagyobb ez, mint bárki másnak, akár melanomára, akár más rákfajtára. Ma már kicsit nyugodtabban tudok visszagondolni az elmúlt öt évre, talán mert mindig minden leletem negatív volt, nyoma se volt semmilyen áttétnek vagy újbóli előfordulásnak. Meséltem sokszor, sokaknak anyajegyekről, veszélyekről, remélem nem mindig volt ez haszon nélküli. Fura, de egyáltalán nem bánom, hogy a Google a melanoma malignumra elsők között talál meg. Sokan kerestek meg öt év alatt, sokan ezen azon a kis aloldalamon keresztül, ahol először meséltem a műtétről és a betegségről. Nem ígérem, hogy ezután nem fogok írni erről, mert ezután is szívemen viselem, hogy másoknak segítsek és ezt nem lehet, csak a saját történetemen keresztül. Valahogy talán kézzelfoghatóbb így. Életszagú. Meg aztán ez, attól még hogy meggyógyultam, ezután is része lesz az életemnek, ha másképp nem, mert vigyáznom kell magamra.

Mostantól már csak évente kell laborba, röntgenre, ultrahangra mennem, ritkulhatnának a találkozásaink a doktornénimmel, de félévente biztos ezután is megmutatom magam. Meséltem neki a terveinkről és nagyon örült. Amikor elköszöntünk egymástól, szomorú voltam, kicsit olyan véglegesnek tűnt minden. Meggyógyultam, úgy éreztem magam, mint akit útnak indítanak. Mint aki mostantól a saját lábára állhat. Mint akit az anyja ereszt el a szoknyája mellől. Pedig korántsem olyan végleges ez.

S megnyugtat a tudat, hogy hozzá ezután is mehetek, ha kérdésem van.

Búcsúzóul elmondtam neki, félszegen, pontosan úgy, mint aki nem tudja az erre vonatkozó protokollt, hogy egyszer szívesen találkoznék vele rendelőn kívül is. Egy kávéra, teára. Nem udvariatlanság ez? - kérdeztem és mosolygott, azt mondta, Nem, dehogy.

S én, a nagy szamár, mint aki csínyre készül, sandítottam oda felé, Lehet?, mire ő azt felelte, jóságos anyai mosolya kíséretében, anyám korú, anyám forma, megszorítva a kezemet,  Persze, hogy lehet.

Szerda: első nap kávé nélkül. Csütörtök: az első kocsmázás alkohol és cigi nélkül. A kávéról nem nehéz leszokni, ha mindig is meg voltál győződve arról, hogy nem a koffein miatt iszod, hanem mert szereted az ízét. A napi kettőről se nehéz, ilyen alapon. A kocsmában lehet limonádét is kapni, ha limonádét iszol, az nem követeli (mert így beszélted be magadnak már régen) automatikus a cigit, ahogy teszi bármilyen alkohol. Ha elhatározod magad, szinte fel se tűnik, hogy rágyújtanak melletted, nincs semmi, 'de jól esne nekem is' érzés, vagy a füst titokban történő inhalálása. Egyszerűen eszembe se jutott, de lehet, hogy nem is lehet ez nehéz, mert már régóta csak kocabagós vagyok. 

Elkezdtem tudatosabban vásárolni. Bármit veszek le a boltban a polcról, megnézem az összetevőket és szörnyülködök, visszateszek, vagy megveszek muszájból, de ha lehet nem, olyasmit, ami tele van szeméttel. Nem veszek meg olyat amiben aszpartam van, vagy nátrium-glutamát, tanulmányozom az E-számokat. Nem fogok tudni úgy egészségesen enni, ahogy szeretnék, de próbálok egészségesebben, mint eddig. 

Váratlanul leálltam az álláskeresési projekttel, mert másodlagosak lettek a karriertervek, sportolni kezdek valamit, mert fogynom kell, nőgyógyászt keresek, de azt már tudom, hogy hol akarok szülni, arra gondolok mi minden változhat meg, ha úgy alakul, izgulok az egyik barátnőmért, akinek már csak két hónap és kisbabája lesz, izgulok a másikért, hogy nekik is mielőbb megfoganjon, hőmérőzni fogok, tisztítókúrázok, elmegyek hidrokolonra, felkészülök fizikailag, mert ez is kell a mentális felkészültség mellé. Az már megvan.

Elhatároztuk és mostanra ez a legfontosabb projekt: gyereket szeretnénk.

S íme egy pillanatkép a buliból, amikor a vendégek többsége már jól tudott játszani kedvenc hangszeremen:)

Asszem nem kell már sok házibuli, hogy bevonuljak a világtörténelembe, mint a legháklisabb házigazda ever és most csak annyit mondok: ha hozzánk jössz, a cipőt az ajtón belépve leveszed vagy nem vagy a barátom.

Ennek ellenére megkockáztatom, hogy morcival együtt mindent megtettünk azért, hogy mind a 16 jól érezze magát, pedig mi valójában nem is sokkal járultunk hozzá, hagytuk őket egymással mulatni. és ez nekünk is tetszett. Adtunk helyet és jó tudni adni helyet. Jó látni a sok barátot a lakásban, már tervezem a következőt, mert lehet, hogy egy hétvége alatt 3-szor takarítunk ki, de akkor is öröm helyet adni egy ilyen összejövetelnek. Amondó vagyok, kihasználjuk az időt a gyerek érkeztéig és rendezünk még pár ilyen estét nekik-magunknak.

Morcit szinte nem is láttam egész este, pedig ott volt, csak annyira koncentráltunk a vendégekre, hogy egymásról olykor megfeledkeztünk, ezen még javítani kell, de a maximalista ebben is maximalista.

Ami pedig a vendégek után maradt: egy pár rózsaszín (!) vastag frottírzokni és egy doboz sárga pallmall, előbbi kimosva, utóbbi hiánytalanul átvehető a V. utcában:)

Szombat este, ha addigra valóban kijön egy fűtésszerelő, meleg lesz nálunk, jönnek a barátok, megnyitom a forralt bor-szezont (októberben bazmeg?) és bulizunk egy jót. A  morcival teljesen véletlenül pont aznap leszünk 3.5 évesek és ettől szintén függetlenül az utolsó olyan este lesz, ahol terveim szerint iszok még egy utolsó nagyot, sokat, hülyére cigizem magam, elvesztem a tudatomat, fogdosok, szerelmet vallok mindenkinek, de aztán nem (nem iszok, cigizek, a többi maradhat). Aztán tisztítókúra, no cigi, no alkohol, hogy tavasszal induljon A projekt. 

Ha nem lesz meleg, mert nem jön a gázos kitisztítani a konvektorokat, akkor a) lefújjuk a bulit, b) mindenkinek szólunk, hogy melegen öltözzön fel és reménykedünk, hogy tizenhányan beleheljük a lakást, c) saját szakállunkra beüzemeljük a kurvaporos konvektorokat és tüzelünk, mint a kurvaélet.

Amikor ezt írom, 17,5 fok van itt a hálóban (fél fokot én szuszogtam össze az elmúlt negyed órában, well done, nem?), 15 a nappaliban, de azon csak átszaladok.  Vidáman nosztalgiázhatnánk, ha az előző lakhelyünkre gondolok, ha nem fagyna le közbe a derekam, úgyhogy csak annyit mondok: ijjjj.

Az életem mindezektől függetlenül teljes, de ehhez az érzéshez ma kellett pár deci száraz vörös, hónyomi és morci. 

Az elmúlt napokban későn értünk haza, vásárlás után kocsmába mentünk, remélvén, ott melegebb van, mint itthon. Ha alkoholista akarsz lenni, ne kapcsold be a fűtést, töltsd az estéket kocsmákban barátokkal és csak aludni térj haza. Ámen.

képrejtvény

bocs, engem ez felkavart

Soha többé nem barátkozom 10 évvel fiatalabb fiúkkal. A 10 évvel fiatalabb fiúknak 3 hétig tetszik, hogy 10 évvel idősebb lánnyal barátkoznak, aztán mikor visszatérnek az életükbe a 10 évvel öregebb lánynál 10 évvel fiatalabb lánybarátok (+1-1=0), az öregcsajt nagy ívből leszarják. Tanulság? Zsenge fiatalok barátkozzanak zsenge fiatalokkal és hagyják a vénebbeket sör mellett aszalódni a   többi vénekkel. Fiatalságuk üdítő ugyan, mosolyuk lenyűgöző, a szaguk is  isteni jó, de kibaszottul megbízhatatlanok, arra mennek, amerre a szél fújja őket és az ilyesmihez én már tényleg öreg vagyok. Vagy csináljunk valamit rendesen, vagy ne csináljuk sehogy, de nem?

Találós kérdés, a heveny kukoricafüggés az mitől van? Múlt héten kezdődött, amikor valamihez kellett volna, de mégsem főztem meg, már nem emlékszem, de rohadtul megkívántam. Pénteken két liter pattogatva moziban. Vasárnap csilisbabot főztem, kukorica zutty bele. Nyamm. Ma ebédre csilisbabot vittem be és minden szem kukoricát élveztem. Egy kolléganő tök véletlen ma mit hoz be? Kukoricalevest. Megkóstoltam, elalétam, döntöttem: hétvégén főznöm kell ilyet. Vacsorára felbontottam egy doboz kukoricát, ettem kanállal, tettem szendvicsre, mindenhogy ettem, kurvajó, kész szerencse, hogy maradt csilisbab, így még holnap is ehetek kukoricát (meg persze útban hazafelé veszek újabb konzervet nyilván).

Nem értem.

Nincsenek nagy események, egymást érik a vizsgák, ez egy ilyen képzés, amikor nem vizsgázni kell, akkor beadandót kell írni, az iskola miatt most öthetes ciklusok vannak az életemben, ebből kb. kettő olyan, amikor tudok barátkozni, moziba, koncertre, kocsmába menni, a maradék hármon legfeljebb a morci agyára, de amúgy szobafogság, a kanapén ülök, körbebástyázva jegyzetekkel, vagy a klaviatúrát verem és életem soros főművét alkotom. 

Nem is meséltem, hogy a közgáz UV-ra annyira összeszedtem magam, hogy hármas lett, így a decemberben induló közgáz II-t szinte már várom. 

Tanulok amúgy tök jó dolgokat is, most épp egy aktuális tárgy miatt arra gondoltam, hogy nekem ezt a két és féléves képzést követően  még mindenképpen el kell végeznem a jogot is, de amikor utánanéztem és rájöttem, hogy az kicsit hosszabb, lemondtam róla: 5, mondom ÖT éven át keresztül minden szombatot suliban tölteni... hát ennyire már nem vagyok lelkes. Ez is sokszor nagyon nehéz. Pl. nem látom a barátaimat hónapokig, ha néha mégis, akkor kiderül, hogy amit megdicsérek rajtuk, az már hónapok óta úgy van, én meg csak hümmögök magamban, de felnőttkorban iskolába járni ilyen. Amúgy is mintha szétszóródtunk volna morzsa módra, de lehet, hogy csak nekem tűnik így.... 

(aki észrevette a plágiumot, érti mindjárt a frappáns átkötést)

képzeljétek a Morci a minap meglepett egy Kaukázusos pólóval, mivel már több ízben rajtakapott, ahogy az internettten a zenekar honlapján lévő relikviára csorgatom, úgyhogy mostantól nem csak úgy betolom magam a tinédzserek közé a koncerteken, de zenekaros pólóban megyek, rendes rajongó vagyok bazz.

Amúgy volt egy álmom, hogy majd ha egyszer mégis lenne esküvőnk vagy lagzi vagy valami, akkor játsszanak ők ottan, de rájöttem, hogy a témáik nem illenek sehogy egy ilyen alkalomhoz, lakodalmast játszani meg nemtom hajlandóak-e a Jánosék, de szerintem nem.

Karrieremben továbbra sem állt be csodálatos fordulat, de még várok kicsit, ha kicsit később se, akkor jöhet a puruttya

ugyanis kedvesek közeleg az ötödik év, amit onnan számolunk, az aktuális ultrahangom szerint kutya bajom, a mellkasröntgenem is faja, még elmegyek laborba is, de már most tudom, az is rendben lesz. Novemberben ötödik szülinapot ülök, jól becsípek és akkorát szexelünk itthon, hogy menten teherbe esek. Kb. ezek a tervek, jó, mi?

Ma reggel istenigazából a műtőben ébredtem fel, az itthoni ébredés csak kísérlet volt, akkortájt, amikor a felkaromból vágta épp a doktornénim kifelé heteskét, aggódva kérdezte minden rendben van-e, mikor nyöszörögtem. Mondtam, hogy igen, csak kellemetlen az érzés, amikor szaggatja a húsom, de mire felocsúdtam már nyolcaska volt műsoron és mentek mindketten a formaldehidbe. Kértem, ha lehet, sürgessék meg a szövettant, mert heteske miatt idegeskedem, negyed év alatt sokat sötétedett és nem tetszett, nagyon vártam már, hogy külön életet éljünk. Most várakozás, addig bénázás a zuhannyal, ragasztgatás egyszerre két helyen, óvatoskodás a bkv-n, hogy ne találja el senki a frissen varrt karom és a derekam. A lidokain vagy az ilyenkor elszenvedett trauma miatt bágyadtan támolyogtam be a munkahelyemre, ahol az első pár órát a másnapossághoz hasonló félig bekapcsolt állapotban töltöttem, aztán helyére kerültek a dolgok, szerencsére az ügyfelek, kollégák nem hagyják, hogy azon gondolkodjam, hol húzódik, hol a tompa fájás. 

Tegnap este a Szeptemberfeszten az év legjobb Kaukázus koncertjén voltunk, de most mégsem ez jön, hanem a dal, ami hétvégén először rántotthús sütés közben a szobából kiszűrődve szólított meg valamelyik zenei adónak hála, aztán azóta is döngicsél itt bennem és ha meg is szakad tőle a szívem mindahányszor meghallgatom, ezekben a napokban ez most a kedvencem. Az egyik legszebb dal - incl. zene, szöveg - és legjobb klip, amit valaha láttam-hallottam.

Pink Floyd - High Hopes

Beyond the horizon of the place we lived when we were young
In a world of magnets and miracles
Our thoughts strayed constantly and without boundary
The ringing of the division bell had begun

Along the Long Road and on down the Causeway
Do they still meet there by the Cut

There was a ragged band that followed in our footsteps
Running before time took our dreams away
Leaving the myriad small creatures trying to tie us to the ground
To a life consumed by slow decay

The grass was greener
The light was brighter
With friends surrounded
The nights of wonder

Looking beyond the embers of bridges glowing behind us
To a glimpse of how green it was on the other side
Steps taken forwards but sleepwalking back again
Dragged by the force of some inner tide

At a higher altitude with flag unfurled
We reached the dizzy heights of that dreamed of world

Encumbered forever by desire and ambition
There's a hunger still unsatisfied
Our weary eyes still stray to the horizon
Though down this road we've been so many times

The grass was greener
The light was brighter
The taste was sweeter
The nights of wonder
With friends surrounded
The dawn mist glowing
The water flowing
The endless river

Forever and ever

Amikor az ember nagyon rossz passzban van, mindenki, aki így vagy úgy, de lelkét, arcát, önbizalmát simogatja, a kis nyomoronc (én) elolvad a szeretettől, amit kap, annyira jól esik. Visszasimogatná azokét, akik megkérdik, hogy vagy, mi bajod, dörgölőzne és bújna, visszaszeretne. Kár, hogy olyan sokan olyan messze vagytok, jó, hogy olyan sokan közel vagytok. Aki messze van, ahhoz  legszívesebben elmennék, Pécsre, Izlandra, akárhova, aki itt van, azzal elmennék és elmegyek bárhova, Orczy-kertbe, Kuplungba vagy akárhova, csak hogy önző módon megszerezzelek magamnak titeket, hogy magammal vigyek valamit belőletek, amire másnap olyan jó emlékezni.

ha van valakinek két hétre, kölcsönbe egy üres szobája, lakása, szigete, faszomtudja, az legyen szíves szólni, mert most egészen biztosan az lenne a legjobb, ha eltüntetném magam az összes rosszkedvemmel, dühömmel, kétségbeesésemmel, kilátástalanságommal és félelmemmel itthonról, még mielőtt a morci összecsomagol és itthagy örökre

most még én magammal sem tudok együttélni - bár erre technikai okokból rákényszerülök -, nehezen kívánhatom most el attól is, aki amúgy szeret: most egyáltalán nem vagyok szeretetreméltó, egy felpofoznivaló hisztérika vagyok b@szódjakmeg

azt mondjuk álmomban sem gondoltam volna, hogy ebből a katasztrofális hangulatból, melyben vagyok, majd a timur lenk zenekar koncertjén való részvétel zökkent ki, márpedig kizökkentett, de a jókedvhez, ha ideiglenes is, kellettek barátok is és sörök, ami együtt mondjuk a kivénhedt punkok nélkül is jót tett volna, na de így együtt!

jóéjt

felültem a biciklire és csak mentem, előbb a szervízúton, aztán el a Műcsarnok előtt, le a tóhoz, leültem, lestem a kacsákat, a túloldali sárga-piros fényeket az étteremnél, mentem, tovább, kerestem A padot, de nem láttam sehol, kilométeres sorok kígyóztak a Vidámparktól jobbra, balra, mentem, mentem, Vajdahunyad, Pecsa, Kertem, kacsák újra, de még mindig nem láttam A padot, Sörsátor, Abba dalok, aztán meglett, a nagyrétnél választottam, retkes volt, de tetszett és hívogatott, sötét volt, beszélgetés zaja balról, szaladgáló kutyáé távolabb jobbról, kivettem az övtáskámból az otthonról kicsempészett citromos gössert, cigire gyújtottam és akkor

azokra a dolgokra gondoltam, amik idegesítenek, bántanak, kísértenek, kínoznak, gyötörnek, történések, érzések, végtelenül széles most a spektrum, a szeretésé, a gyűlölésé, hogy kit, hogy mit, hogy kiket, hogy miket, szörnyen feszít és olyan jó lenne, ha nem minden egyszerre jönne,  PONT MOST, nem kell a jó sem inkább, ha kiválthatok vele egy rosszat, meg kell oldalom, meg kell tartanom, el kell hajítanom, el se szabad képzelnem, le kell zárnom, el kell menekülnöm,

itthon pedig arra, hogy néha elviselhetetlenül nehezek az érzések

Egészségesebb életmódot folytatok, zöld teát iszok, zabkását eszek, halat párolok, salátázok, nem nassolok, fogyok. Szőnyegen fekszek, hasizmozok, lábat emelgetek, fitballozok. Irodába megyek, számítógépet kapcsolok, facebookolok, gmailezek, telefonálok, tanácsokat adok, feladatokat osztok, bevételt produkálok, menzázok, elviselek, káromkodok, hallgatok, elhallgatok,  átgondolok, másképp gondolok, liftezek. Invitálva vagyok, metrózok, buszozok, odamegyek, találkozok, citromos sört iszok, zenét hallgatok, csodálkozok, erkélyen cigizek. Invitálok, buszozok, villamosozok, vacsorát kínálok, sört adok, gangon cigizek, barátkozok. Elindulok, bosszankodok, joghurtot eszek, kávézok, halló, tessék, jó napot kívánok, véleményt formálok, titokban pályázok, elvágyódok, zenét hallgatok, beletörődök, mentek, kilépek, trolizok, dallasozok, agyalok, panaszkodok, ekezet nelkul irok, ékezettel írok, blogolok, mindent direkt rosszul írok, elfáradok, félek.